Fehérfűzfa-kéreg

Minden nedves, nyirkos helyen megél a fehér fűzfa (Salix alba) - köznapi nevén a szomorúfűz -, amelynek kérgét a népi gyógyászat már ősidők óta használja. Kínai orvosok már több ezer évvel ezelőtt is használták a fűzfakérget, nyugaton azonban csak jóval később ismerték meg. Az I. században a görög Dioszkoridész volt az első, aki a fűz jótékony hatását felismerte, egy évszázaddal később pedig már a híres római orvost, Galenust is foglalkoztatta a növény gyógyító ereje.
Kérge bőségesen tartalmaz szalicint (szalikozidot), szalikortint és más glikozidákat, csersavat, gyantát, oxalátot és enzimeket. Áthaladva a gyomron és a beleken, a szalicin a májban átalakulva fejti ki jótékony hatását.
A benne lévő szalicinból a szervezetben szalicilsav képződik, alkalmazásakor azonban kevésbé jelentkeznek más szalicilsav-tartalmú szerek mellékhatásai. Ismeretes, hogy egyes szalicilsav-tartalmú szerek - különösen, ha nagy dózisban adagolják - károsíthatják az emésztőrendszert (hányingert, hasmenést, vérzést, gyomorfekélyt okozhatnak), allergiás reakciókat is kiválthatnak. A fehérfűzfa-kéreg megfelelő alkalmazásakor ezen mellékhatások kiküszöbölhetők.