A C-vitamin vízben oldódó vitamin. Sok enzimet aktivál, fontos szerepe van a sejtlégzésben, védelmet nyújt a stressz ellen. Segíti a vas felszívódását, a folsavval és a B12-vitaminnal együtt ösztönzi a vörösvértestek érését. Antioxidáns hatása révén támogatja a szervezet védekező rendszerének egészséges működését. Szükséges még az idegrendszer működéséhez, szerepe van a kötőszövet szerkezetének kialakításában, ezáltal segít megőrizni a bőr, az íny, a csontok és a porc egészségét is. A C-vitamin (aszkorbinsav) a vízben oldódó vitaminok csoportjába tartozik, így hamar kiürülhet a szervezetből.
A korszerű készítményekben mint pl. a C Plus a C-vitamint annak felszívódását segítő bioflavonoidokkal is kiegészítik. Ezeket gyakran P-vitaminként is emlegetik. Az emberi szervezet nem képes bioflavonoidokat előállítani, így a táplálékkal kell felvenni.
A C-vitaminnal együttműködve őrzik és védik a kapillárisok belső szerkezetét, emellett keringésserkentő hatásuk is van. Ezt a vegyületcsoportot gyakran használják sportsérülések esetén is.
Polifenolok és bioflavonoidok
Örök rejtély marad, hogy a C-vitamin és a bioflavonoidok története hogyan alakult volna, ha Szent-Györgyi Albert felesége nem kínálja a zöld paprikát férje reggelije mellé oly következetesen.
Teljes cikk
Szent-Györgyi ugyanis nem szerette a zöldpaprikát, és azokat a példányokat, amelyeket a felesége a reggelije mellé tett, bevitte a kutatóintézetbe, hogy megvizsgálja, vajon tartalmaznak-e valami érdemlegeset a népszerűségen kívül?
Mivel az aszkorbinsavat korábban az állatok mellékveséjéből választották ki, ezért Szent-Györgyi és munkatársai növényi források után kutattak. Szerteágazó kutatásaikból adódott, hogy a paprika aszkorbinsav-tartalmát is bevizsgálják. A kísérletek eredményeképpen Szent-Györgyi meglepődve tapasztalta, hogy az általa oly kevésre értékelt zöldpaprika milyen gazdag aszkorbinsavban, azaz C-vitaminban. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a C-vitamin egyik leggazdagabb forrása a zöldpaprika húsa, amelynek 100 grammja 150 mg C-vitamint tartalmaz. A későbbiekben a paprika karotintartalmát is kimutatták, ami 100 grammra számítva megközelítőleg 0,5 mg.
További vizsgálataik során az is kiderült, hogy a tiszta formában előállított aszkorbinsav kevésbé hatásos a mellette található „kísérőanyagok” nélkül. A kutatások – mint utóbb kiderült – egy flavonoidszármazékra utaltak, amely fokozottan csökkentette a vörösvértestek hajszálereken át történő átjárhatóságát, permeabilitását. Az új anyag erőteljesen fokozta a C-vitamin hatását a vérzékenység gyógyításában. Ezzel együtt megszületett az újabb vitamin, amely a permeabilitás (a véredény áteresztőképessége) első betűjéről kapta a P-vitamin nevet. Azóta büszkélkedhetünk a „magyar vitaminok” elnevezéssel.
Az 1930-as években dr. Bencsáth Aladár kutatóorvos és tanár is tagja volt annak a tudós csoportnak, amely a P-vitamint felfedezte. Visszaemlékezései szerint nagyszerű kutatókollektíva alakult ki Szegeden, és nagyon jó együttműködés fejlődött ki a belklinika és a biokémiai intézet között.
MIK A BIOFLAVONOIDOK?
A bioflavonoidok a definíció szerint olyan színes vegyületek csoportjába tartoznak, amelyek megtalálhatók sok gyümölcsben és jó néhány zöldségfélében, valamint lényeges szerepet játszanak a C-vitamin felszívódásában és annak a szervezetben történő feldolgozásában.
Ezek az anyagok valójában nem is vitaminok, csak Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezéséért orvosi Nobel-díjban részesült hazánkfia nevezte el őket annak idején az erek áteresztőképességére (permeabilitására) utalva P-vitaminnak (antipermeabilitás-vitaminnak).
Ő tulajdonképpen a C-vitamin felfedezése során mintegy melléktermékként bukkant rá a bioflavonoidokra. Egyik barátjának fogínyvérzése volt, és ennek gyógyítására tisztítatlan C-vitamint adott neki, amitől a vérzés hamarosan el is múlt. Később a barát ínyvérzése újra visszatért, amire Szent-Györgyi ismét C-vitaminnal próbálkozott, amely akkortájt már tisztított formában is rendelkezésre állt. A C-vitamin e formájától még erőteljesebb hatásra számított, ami azonban meglepetésére nem következett be, ellenkezőleg: a beteg ínye változatlanul tovább vérzett.
Szent-Györgyi ekkor újra megvizsgálta az először használt készítményt, és megállapította, hogy a vérzésgátló hatásért egy szennyeződésnek tartott anyag felelős. Mivel ez a vegyileg akkor még nem azonosított tényező csökkentette a vérerek áteresztőképességét (antipermeabilitás hatás), ezért P-vitaminnak nevezte el. Vegyileg a bioflavonoidokat a harmincas években azonosították, és mintegy három évtizedig sikeresen alkalmazták is a gyógyszeres terápiában, elsősorban a hajszálerek védelme céljából, mígnem 1968-ban az amerikai gyógyszerellenőrző hatóság, az FDA eltávolította őket a piacról, önkényesen kijelentvén, hogy „ezek az emberben nem hatásosak semmilyen kórkép esetén sem”.
Ennek következtében az orvosok nem írtak fel többé bioflavonoidokat, ami persze a nagyközönséget nem akadályozta meg abban, hogy a természetes táplálkozást támogató szaküzletekből továbbra is beszerezzék azokat. A bioflavonoidokat többnyire csak „cseles úton” lehetett forgalmazni olyan kombinált készítményeken keresztül, amelyekben ezek a C-vitaminhoz kötötten voltak jelen. A kilencvenes évek derekán viszont újra feltámadt az érdeklődés a bioflavonoidok iránt. A gyógyszerkutatás egyik vezető világlapja, a Trends in Pharmacological Sciences akkor ezt írta: „A természetben előforduló flavonoidoknak hatékony allergiaellenes (antiallergiás), gyulladáscsökkentő és vírusellenes tulajdonságaik vannak. Mivel ezek az anyagok általában a normál étrend részét képezik, felvetődik a kérdés: vajon nem töltenek-e be olyan szerepet, amely módosítja a szervezet természetes biológiai anyagokra adott válaszát?” Erre a szemléletváltásra azért kerülhetett sor, mert a sommás ítéletek ellenére akadt néhány tudós, aki csak azért sem hagyott fel a flavonoidok tanulmányozásával.
Prof. Szedlák-Vadócz Valéria M.D. PhD
Polifenolok és bioflavonoidok 2
A természet bővelkedik polifenolokban. Ezek képezik a gyümölcsök, a bogyók és a bor festékanyagainak (pigmentjeinek) alapját – a mélyvöröstől a kékig –, illetve a narancshéj belső, szivacsszerű rétegének fehér színét. A sárga gyümölcsök és zöldségek színe azonban – néhány kivételtől eltekintve, mint például a xanthonok stb. – főként a karotinoidoknak köszönhető.
Teljes cikk
A bioflavonoidok mindenütt fellelhető, nem mérgező, növényi eredetű vegyületek. Az őszi erdő csodálatos színei is főként a bioflavonoidoktól erednek, melyek csak akkor válnak láthatóvá, amikor a zöld festék – a klorofill – szintézise megszűnik.
A szakértők szerint a bioflavonoidok általános jelenléte (ubiquitáris jellege) a növényvilágban szerepük kivételes jelentőségét bizonyítja. A bioflavonoidok igen sokoldalú szerepet töltenek be a növényvilágban. Először is színt kölcsönöznek a virágoknak és a gyümölcsöknek, ami kétségkívül nagyon fontos a porzás (szaporodás) szempontjából. Bebizonyosodott, hogy a megfelelő színek megfelelő rovarokat vonzanak a megfelelő szirmokra. A biofalvonoidok ezenfelül képesek megvédeni a növényeket a környezeti stresszhatásokkal – az ibolyántúli sugárzással és az ózonnal – szemben. A polifenolok és bioflavonoidok e védő szerepe valószínűleg antioxidatív szerepüknek tulajdonítható. Ezenfelül számos bioflavonoid rendelkezik antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal. Felfedezték, hogy a bioflavonoidok szabályozzák az auxinnak, azon növényi hormonnak a szállítását, amely a növények fejlődését és növekedését irányítja. Ebben a tekintetben a kvercetin hatása a legerőteljesebb.
A citrusfélékből származó flavonoidok (rutin, heszperidin és kvercetin)A citrusféleségek lágy, fehér burkában található bioflavonoidok segítenek megőrizni (konzerválni) a C-vitamint az oxidálódástól és annak biológiai/biokémiai hatásaitól. Kimutatták, hogy ezek csökkentik a magas vérnyomást, és ami külön kiemelendő: enyhítik a különféle allergiákat. Mindazonáltal ezen vegyületcsoport tagjai eddig csupán mellékszereplők voltak a biokémiai színpadon. A természetben leginkább a C-vitamin környezetében találhatók meg azok a bioflavonoidok, melyek közül a legismertebbek: a rutin, a heszperidin és a kvercetin. Manapság viszont a korábban P-vitaminnak nevezett citrusfélékből eredő komplexum egyik tagjának, a kvercetinnek felismerésével és rakétaszerű felemelkedésével a bioflavonoidok szupersztárokká váltak.
A különféle narancsok (Lat. Citrus aurontium L. var. dulcis; Citrus sininsis Gall.), a citrom (lat. Citrus Limonum Risso; Citrus medica var Limonum L.), a mandarin (lat. Citrus reticulata) és a grapefruit (lat. Citrus paradisi) a fehér színű bioflavonoidok gazdag forrása. A citrusfélék héjának taplószerű lágy belseje fehér színű, szagtalan és íztelen. Amikor meghámozzuk a gyümölcsöt, ezt a belső szivacsos réteget rendszeresen eldobjuk. A polifenolok íze lehet keserű, fanyar, olykor édeskés. Összehúzó, baktérium- és vírusölő tulajdonságokkal rendelkeznek, és számos más kórokozóra (mikrobára) is pusztító hatással vannak. A polifenolok hozzájárulnak a kávé, a tea, a bor, a banán és a vanília ízéhez éppúgy, mint a fekete bors és a csípős paprika (Cayenne-bors) ízéhez. A polifenolokat állatbőrök cserzésére, élelmiszerek antioxidációs védelmére használják, oxidációjuk miatt a felvágott gyümölcs színe egy idő után rozsdabarnára változik.
Prof. Szedlák-Vadócz Valéria M.D. PhD
C-vitamin, flavonoidokkal
Az emberi szervezetet érő kémiai és lelki (stressz) környezeti terhelést, valamint tápanyagaink minőségét tekintve, ma már nem vitatandó kérdés, hogy az egészség megőrzése extra C-vitamin - (aszkorbinsav) bevitelt igényel.
Teljes cikk
Ettől az anyagtól függ ugyanis a csontok és a kötőszövetek stabilitása mellett, az immunrendszer épsége, fontos hormonok szintézise és részben a máj méregtelenítő működése is, és ez az anyag látja el a szervezet legnagyobb részét (mintegy 80%-át) kitevő „vizes rendszerek” szabadgyökök elleni védelmét is. Teljes hiánya a bőrben, a csonthártyában, az izületekben és a belső szervekben vérzéseket, vérvizelést, fájdalmas csontosodási hiányt és izomgyengeséget, valamint fokozott fertőzési hajlamot okoz, ami halálhoz is vezethet. A relatív hiány sem fest rózsás képet. A körülményekhez képest elégtelen bevitel miatt elsősorban két kiemelendő következménnyel kell számolnunk. Az egyik a szabadgyökös mechanizmussal kialakuló rákos sejtelfajulás, aminek valószínűsége, a környezeti terhelés függvényében szaporodó szervezeten belüli gyökreakciók miatt igencsak jelentős. A szabadgyökös láncreakció kellő mennyiségű C-vitamin hiányában a „vizes” rendszereken (sejtközötti állomány, sejtplazma) végighaladva áttevődik a sejtmagon belüli örökítőanyagokra (gének, DNS-fehérjék), és azokat is gyökállapotúvá degradálva, előidézi a rákhoz vezető sejtmutációt. A másik a szervezet stressztűrő-képességének csökkenése folytán kialakuló ideg-, immun- és keringésrendszeri betegségek, melyek napjaink stressz-telítettsége folytán járványméretű állapotok. A szervezet stressztűrő-képességéért – nagyvonalakban – a mellékvesekéreg által termelt kortizol nevű hormon a felelős. Ennek szintéziséhez pedig C-vitamin kell. Az elégtelen C-vitamin-bevitel következtében a rendelkezésre álló mennyiséget a szervezet prioritási szabályozása elhasználja a „fontosabb”-nak ítélt folyamatokhoz, ezért nem termelődik az éppen szükséges mennyiségű kortizol. Ennek következtében a körülményekhez (hideg, meleg, éhezés, sérülés, menekülés, harc stb.) való alkalmazkodás nem történik meg, a szervezet hamar kimerül és összeomlik.
Az említett állapotok, következmények, a tudomány bizonyítékai szerint, nem vezethetők vissza csupán a C-vitamin, mint tiszta szubsztancia hiányára, hanem a vele együttműködni hivatott anyagok alacsony, vagy éppen nemleges mennyiségeire is. A C-vitamin talán legfontosabb, táplálékeredetű segédanyagai a bioflavonoidok (flavonglikozidok). A kooperáció legjellemzőbb ténye, hogy – lévén mindkét fél antioxidáns hatású – egymást képesek megvédeni a hatékonyság elvesztésével járó oxidációtól. Emellett a flavonoidoknak egyéb fontos élettani hatásaik is vannak, melyekre az általa felfedezett C-vitamin tanulmányozása közben jött rá Szent-Györgyi Albert, kiváló magyar biokémikus. Megfigyelte, hogy a hajszálerek kóros mértékű áteresztőképessége (permeabilitása) nem szűntethető meg csak aszkorbinsav adagolásával. Ehhez más anyagokra, bizonyos flavonglikozidokra is szükség van, melyek egyikét 1936-ban el is különítette, és permeabilitást szabályozó vitaminnak (P-vitamin) nevezte el. Amennyiben kísérleti állatokat olyan étrenden tartottak, ami P-avitaminózist okozott, akkor a C-vitamin-státusztól függetlenül azok bőre a legkisebb szívásra is megrepedezett, és vérezni kezdett. Megállapították azt is, hogy a P-vitaminok emelik a vér kalciumszintjét, fokozzák a véralvadást és csökkentik a sejtek permeabilitását is. A hajszálerekre ható érfal-aktivitásuk meggátolja a gyulladásos savó és a fehérje kiáramlását a szövetekbe, mérsékelve ezzel a különböző gyulladásos és allergiás folyamatok hevességét.
Idősebb korban gyakori betegség a krónikus vénás elégtelenség, és következtében jelentkező lábszárfekély. Ilyenkor a rugalmasságukat elvesztett vénákra ható magas vérnyomás következtében, a szövetekbe savós folyadék áramlik, romlik a szövetek oxigénellátása, és sejtanyagcsere-termékek halmozódnak fel. A bokákon fájdalommentes duzzanat formájában ödéma keletkezik. A szövetekbe áramló fehérje irritációt vált ki, gyulladás és ekcémaszerű bőrtünetek jelennek meg, ami fekélyképződéshez vezethet. Ebben a kórképben, több tanulmány keretében, mintegy 481 betegen vizsgálták a flavonoidok hatását. 28 napi kezelés után, minden vizsgált paraméter jelentős javulást mutatott, ezért a kutatók ezeket a molekulákat hatékony kiegészítőnek tartják ebben a betegségben.
Azóta nagyon sok, hasonló hatású flavonoidot találtak a növényekben, melyekről az is kiderült, hogy antioxidáns kapacitásuk, és ezáltal rákmegelőző hatásuk jóval felülmúlja a korábban gondoltakat. Fokozott rák-kialakulási kockázatú egyéneket (dohányosok, alkoholisták, vegyi anyagokkal dolgozók stb.) vizsgálva azt tapasztalták, hogy a flavonoidokat, illetve azokkal kiegészített C-vitamin készítményeket fogyasztókon, jelentősen, kisebb számban jelennek meg a tumorok.
Összefoglalva tehát, a bioflavonoidokat is tartalmazó C-vitamin készítményekről elmondható, hogy hatékony rákmegelőző és stressz-védő hatásaik mellett, jelentősen csökkentik a különféle gyulladások és allergiás folyamatok hevességét, megszűntetik a különféle kapilláris-eredetű bőrvérzéseket, vesevérzéseket, csökkentik a kapillárisok és a sejthártyák túlzott fehérje áteresztését, és kiegészítőként adva jelentősen javítják az állapotát a krónikus vénás elégtelenségben, fertőzésekben, valamint máj- és vesebetegségekben szenvedőknek.
Figyelmeztetések, ellenjavallatok, mellékhatások:
* A készítménynek javasolt adagban nincsen ismert mellékhatása, de a hatóanyag iránt előfordulhat egyéni érzékenység.
* Állandó orvosi felügyeletet igénylő krónikus betegségekben szenvedők, a készítmény szedését minden esetben beszéljék meg kezelőorvosukkal.
